Tigris! Történt egyszer, hogy az Ember találkozott a Tigrissel. Akkoriban még éppen csak elkezdtek nevet adni a dolgoknak az Embernek még nem volt neve, mert nem volt szükség rá, de a fáknak, a szélnek, a zsákmánynak, a fénynek és az esõknek már igen. És volt neve a Társnak is, noha semmi személyes egyszerûen annyit jelölt, Te, Aki Velem Vadászol. Akkoriban még bárki Társ lehetett, aki vadászni ment valakivel. Valaki - mert még nem merült fel a név kisajátításának szüksége - és Társa egy Esõ utáni napon, vadászat közben találkoztak a tigrissel. A tigris, akinek ugyan Neve még nem volt, már ismert, bár szinte sosem látott lénynek számított ha körül kellene írni, talán azt mondták volna: õ a Vadász, Akit Jobb Nem Társnak Nevezni. Más szavakkal, jobb elkerülni vadászat közben. Azt is tudták róla, hogy a Nem-Fényben szeret vadászni, hogy óvatosan cserkészi be a zsákmányt, és hogy soha nem téveszt. A tigris egy bokor mögött bújt meg. A Társ épp egy ígéretes gombatelepet vizsgált, így történetünk hõse, Valaki, elkóborolt kissé, hogy további zsákmányra tegyen szert. Így látta meg, hátulról, a bokrok mögött lopakodó tigrist. Ekkor a tigris és a Társ között már csak pár méter volt a tigris leszorított farokkal, óvatosan lépegetve haladt elõre. Valaki sejtette, hogy nemsokára Társra veti magát. Fel akart kiáltani, hogy "vigyázz" de nem tudta megmondani, mire. Egyetlen artikulátlan üvöltésre futotta csak tõle, amit szerencséjére elnyomott Társ halálsikolya, ahogy a Vadász, Akit Jobb Nem Társnak Nevezni a nyakára harapott, és eltörte a gerincét. Valaki megfordult, és rohanni kezdett. Nem tudta, hogy Az vajon utána indul-e, vagy megelégszik egyetlen zsákmánnyal de nem mert hátranézni sem. Futás közben újra és újra látta maga elõtt, ahogy a Vadász, Akit Jobb Nem Társnak Nevezni, a Társ mögé lopakszik, és végez vele. Tigris, járt a fejében. Tigris. Ez a Név. Késõbb, amikor visszaért a Tûzhöz, a többi hozzá hasonló kíváncsian fogadta - nem értették, Társ Társ nélkül hogy térhet vissza. Valaki megpróbálta elmagyarázni, mi történt. "Tig-ris" vicsorogta, eljátszva a morgást és a halálsikolyt. "Tig-ris". A többi hozzá hasonló között volt egy öregember - a Névadónak hívták, mert õ adta elõször a Nevet a Tûznek és a Zsákmánynak. Névadó elõrelépett, és újra elmondatta Valakivel a Nevet. "Tig-ris", vicsorogta Valaki. "Tig-ris", tette hozzá, ezúttal hörögve. Névadó bólintott, kezét a magasba emelte - mindig így tett, ha Nevet adott valaminek. "Tigris!" kiáltotta be a Tûznek. "Tigris!" Így történt, hogy Tigrisnek kezdték hívni a Halált. Két Hideggel késõbb, mikor már mindenkinek saját Neve volt, Elsõ, Aki a Tigrissel Találkozott, épp egy nagy Vadászatról tért vissza. Sok-sok Társat vitt magával, mert egy Különösen Nagy Zsákmányt - egy elefántot - ejtettek el. Mikor visszatért, a Tûz Társait nagy sírás-rívásban találta. Az asszonyok és a gyerekek - mert õk voltak a Tûz Társai - szemükben õszinte gyásszal vezették õt Névadó testéhez. Az öreg már napok óta halott volt. A Társak Elsõ, Aki a Tigrissel Találkozottra néztek, és félénken megkérdezték: "Tigris?" Elsõ, Aki a Tigrissel Találkozott pedig megrázta a fejét, és az Erdõre bökött. "Tigris", mondta, és a kezét rázta. "Tigris Arra", és széles gesztussal mutatott a barlang száján túl elterülõ világra. A Társak pedig felemelték kezüket, ahogy a Névadó Öregtõl látták, és Oda, Ahonnan az Esõ Jön üvöltötték a szót. "Tigris! Tigris!" Így lett a Tigris Istenné. Sok-sok Hideggel késõbb, Elsõ, Aki a Tigrissel Találkozott, már öreg volt, és gyenge. Épp az Erdõ mélyén voltak, hogy Helyet építsenek a Tigrisnek, ahová a Zsákmányuk egy részét dobhatják - ha a Tigris jóllakott, akkor nem ragad el a Tûz Népébõl senki Névvel bírót. Mivel az ásásban segíteni nem tudott, ezért sétálni kezdett a Hely környékén. Így történt, hogy ismét találkozott a tigrissel de ezúttal a Tigris rá vadászott. Elsõ, Aki a Tigrissel Találkozott a Vadász, Akit Jobb Nem Társnak nevezni szemébe nézett, és meglátta benne saját halálát. "Tigris!", kiáltotta, majd még egyszer: "Tigris!" azután a tigris rávetette magát, és a harmadik kiáltása hörgésbe, majd csontropogásba fulladt. A Társak odaszaladtak a kiabálást hallván majd a Tigrist látva hátrálni kezdtek, és gyomrukban félelemmel telve elszaladtak. Késõbb, a Tûz mellé visszatérve elmesélték a Tûz Népének, hogy mit láttak és volt sírás és rívás a Tûz Társai között. De a Társak elmondták azt is, hogy nézett ki az Elsõ, Aki a Tigrissel Találkozott gyilkosa, és hogy mit kiabált halála elõtt. És hallotta ezt a Tûz Népe, és örvendezett, mert már tudták, hogy milyen arca van a Nem-Fény titokzatos istenének, a Vadásznak, Akit Jobb Nem Társnak Nevezni. És így történt, hogy a Tigris végül tigris lett.